A titokzatos Óragyémánt ügyében Ivy Pocket kifogástalanul járt el. Ami cseppet sem meglepő, hiszen Ivy kíméletlenül őszinte, páratlanul humoros és hajmeresztően merész, ráadásul önbizalomban sem szenved hiányt. A tűzrőlpattant szobalány ezúttal Londonban, egy koporsókészítő házaspár fogadott lányaként bukkan fel. És csakhamar fellendül a családi vállalkozás…
Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Hiszen nem elég, hogy ő maga is halott (legalábbis félig), élő és holt alakok egész sora akar tőle valamit. Egy csinos és fiatal örökösnő eltűnt és halottnak hitt bátyjáról szeretne többet megtudni. Trinity grófnő szelleme egy akciós temetés ügyében kísért. Nevelőanyja jól nevelt ifjú hölgyet szeretne faragni belőle… Érthetetlen! A könyvtárosnő, aki állandóan kérdez (szegény tudatlan pára!), és mindig kíváncsi. És persze az ördögien gonosz Miss Always, aki minden sarkon ott ólálkodik, és az Óragyémántra feni a fogát…
Ivyt azonban mindez nem érdekli. Ő a legelbűvölőbb (kissé) halott lány egész Londonban, és az egyetlen, aki megtalálhatja Rebeccát. Ehhez azonban ismét szüksége lesz az Óragyémántra, hogy átjusson egy Prospa nevű másik világba. Vajon sikerül neki? (Kérdezhetnénk, ha nem Ivyról lenne szó!)

“Immár birtokomban volt minden információ ahhoz, hogy megszerezzem a Fellebben a fátyolt. Kínszenvedés lesz egy egész hetet várni, csakhogy ez a kézirat jelentette az egyetlen esélyt, hogy megtaláljam Rebeccát. Nem lesz egyszerű ellopni a könyvet, de én rátermett voltam a feladatra; végül is egy besurranó tolvaj veszett el bennem.
Megszaporáztam a lépteimet, hogy lehagyjam az esőt – hiába -, átvágtam az úton, és akkor vettem észre a lányt, aki fel-alá járkált a Snagsby-ház előtt. Esernyőt tartott a feje fölé, nagyon elegáns, világos rózsaszín ruhát és fehér tollas kalapot viselt.
Kikerültem egy lámpaoszlophoz kikötött kakiló lovat, és már majdnem az ajtóhoz értem, amikor a lány elém lépett, és a nevemen szólított. Ami igen váratlanul ért.”