Tovább olvasom

M. Kácsor Zoltán

A boszorkány seprűje

starsBetöltés...

 

Megjelenés dátuma: 2019-08-28
Terjedelem: 84 oldal

 

Méret: 160 x 203 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA
ISBN: 9789634373070
2 699 Ft

Állandó 20% kiadói kedvezmény

Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap

Hogy kerül egy mesekönyvbe a fogszabályzós sárkány és az ördög gonoszsága? Miért hagyja faképnél a seprű a boszorkányt, és miért nem bánja a kalózkapitány, hogy a cápa leharapta a lábát?

Fogós kérdések, ugye? Ezekből a muris mesékből megtudhatjuk az igazat, de csakis az igazat! A sikeres Zabaszauruszok-sorozat szerzője másképp, a megszokottól eltérő, vicces helyzetekben mutatja be a népszerű, klasszikusnak számító mesealakokat.

Királylányok és királyfik, sárkányok és lovagok, kísértetek és ördögök, kalózok és varázslók, na és egy boszorka… Tudd meg te is a féltve őrzött titkaikat!

 

Idézet, kritika, recenzió helye. Kis türelmet kérünk.

(a szerk)

A szerző további könyvei

M. Kácsor Zoltán

Meseíró

M. Kácsor Zoltán meseíró 1978-ban született. Az ELTE BTK-n szerzett diplomát, 2011 óta publikál a győri Műhely folyóiratban. Népszerű Garázs Bagázs történetei után a Kolibri Kiadónál a világ legbékésebb tirexéről szóló Zabaszauruszok sorozattal jelentkezik.

“A gyerekeket leginkább azért csodálom, mert szó nélkül beengedik őket Meseországba. A magamfajta meseírónak viszont nap, mint nap meg kell küzdenem a határőrökkel. És ezek nem akármilyen lények ám! A legtöbbször a hétfejű sárkány áll szolgálatban, aki a következőket kérdezi:
– Neve?
– Kácsor Zoltán.
– Születési helye és ideje?
– Ezerkilencszázhetvennyolc, Budapest – hadarom. – De miért kérdezi, kedves sárkány úr? Mond egyáltalán valamit önnek ez a két adat?
– Pontosan ezerkilencszázhetvennyolc feje volt a dédapámnak – morogják a fejek –, úgyhogy érezze magát megtisztelve. Budapest pedig az egyik kedvenc szórakozóhelyem. Lakhelye?
– Győrzámoly.
– Szóval ott molyol… És házisárkánya van?
– Van – felelem. – De nálunk drágámnak vagy kedvesemnek szólítják őket.
A sárkányt azonban a részletek már nem érdeklik.
– Aztán gyermeke van-e? – kérdezi, és ekkor ellágyul a hangja.
– Kettő is. Egy fiú meg egy lány.
– Helyes! – süvölti.
– Iskolai végzettsége?
– ELTE bölcsészkar, magyar szak.
– Áh, ismerem… – dörmögi rejtélyesen, és egyik fejének ábrázatáról sem tudom eldönteni, hogy mit gondol.
– Kedvenc meséje?
– Áh, ez könnyű – felelem. – A végtelen történet.
A hétfejű ekkor hétszeresen biccent.
– Bemehet – mondja, és csibész mosolyával először árulja el, hogy egy kicsit talán még kedvel is.”

Tovább a szerző oldalára

A szerkesztő ajánlja